„A gasztronómia az egyetlen olyan élvezet, ami soha nem fáraszt” – vallja a téma alapművének megfogalmazója, Jean Anthelme Brillat-Savarin. Máig őt idézik, és szinte istenítik az ínyencek, gourmet-k pápájukként. Holott a csevegő, anekdotázó szerző nem közöl hagyományos recepteket, nem sorolja a hozzávalókat és az elkészítés mikéntjét. Mégsem tudunk szabadulni ellenállhatatlan mesélőkedve szerteágazó folyondárjaitól. Mintha filozofikus okfejtést adna közre, „elmélkedés”-ekre osztja mondanivalóját, közben semmi rendszer nem bontakozik ki az ötletszerűen egymás mellé sorakozó fejezetekből. Hol az elhízásról, máskor a böjtről, az alvásról, az álmokról jut eszébe egy-egy történet, amelyeket feltétlenül meg akar osztani olvasójával. Történeti visszapillantást nyújt a rómaiak lakomái, a Lajosok udvara felé; s hitet tesz a vendéglők, kávéházak, éttermek szükségessége mellett.
Vonzó perspektíva a mai nescafé, filter tea, zacskós leves konyhaművészet számára.
