Bill Gates előszavával
Richard P. Feynman Nobel-díjas fizikus élt-halt a bizarr kalandokért. Önéletrajzi könyvében a maga utánozhatatlan stílusában meséli el nekünk, miről csevegett az atomfizikával kapcsolatban Einsteinnel és Bohrral; hogyan nyitotta ki a feltörhetetlennek hitt iratszekrényeket, bennük a legféltettebb atomtitkokkal; hogyan kísért balettelőadásokat a bongódobján; hogyan nem festette meg a meztelen torreádornőt – és még sok más elképesztő kalandot. Megismerhetjük Feynman csodálatosan különc, mégis nagyszerű pályafutását, amelyet mindvégig magas hőfokon tartott a kivételes intelligencia, az áradó önbizalom és a határtalan kíváncsiság.
„Richard P. Feynman a Fizikusok Századának Einstein mellett talán a legismertebb alakja. Nobel-díjas tudós, kiváló dobos és grafikus, megszállott népnevelő, született színész, tréfamester és fenegyerek. Tudományos körökben kultikus figura. Igazi reneszánsz ember. Mindenről valami oda nem illő képtelenség jut az eszébe, amiről aztán valahogy kiderül, hogy épp az a dolog lényege! Ifjú titánként részt vesz Los Alamosban az atombomba létrehozásában, közben a szigorú biztonsági intézkedésekből csúfot űzve sorra megfejti kollégái titkos széfjeinek számkódját. Biztosan tréfál, gondolná az ember, ha nem tudná, hogy az információ rejtjelezhetőségének kérdése azóta a tudomány egyik legégetőbb problémájának bizonyult. Ráadásul a kódok feltörésével Feynman a maga eredeti módján állást foglal a kutatás szabadsága mellett, és rávilágít arra, milyen abszurd és haszontalan a munkatársak közti titkolózás. Ragyogó fejszámoló, akit lenyűgöznek a számítógépek. Bizonyos paradoxnak tűnő fizikai elvekre támaszkodva korát jóval megelőzve megálmodja a kvantum-komputert, mely könnyen forradalmasíthatja a 21. század technikáját.
Ez a könyve nem a fizikáról szól. Feynman sziporkázóan szellemes stílusban mesél életéről, kortársairól. Első hallásra gyakran meghökkentő, amit mond. Persze, hogy tréfál! De érdemes odafigyelni rá, akár lóversenyről van szó, akár arról, hogyan ismerkedjünk egy bárban vagy hogyan tetessük magunkat bolondnak a sorozóbizottság előtt. Gondolatai mögött cáfolhatatlan logika áll, és mély emberség.”
Pach János professzor
MTA Rényi Intézet,
New York University
