Történelmi melódiák az alcíme Móricz új könyvének. Ha jól értem, ezzel azt akarja kifejezni, hogy a történelemnek a zenéjét keresi, a történelmi alakoknak, tényeknek, helyzeteknek nem a matériabeli részét, hanem az érzelmi rezonálását. Voltaképpen a férfi és nő viszonya, a szerelem változatai történelmi jelmezben, ahogy ez a mindenkor egy és egyforma dolog a történelmi alakok és helyzetek tükrében az író képzelete elé tűnik. Móricz egy nagyon nehéz feladatot vállalt: a történelmet nem kívül, dekorációk formájában, hanem az emberek gondolatszineződésében alkalmazni, számolni mindig a mienktől eltérő élettapasztalatukkal, tudomásukkal, mindennemű asszociációikkal. S külön élvezet nézni, hogy ezt a nehéz feladatot milyen bravúros biztonsággal oldja meg. (Schöpflin Aladár)
